A Helicobacter pylori (Hp), az egyik leggyakoribb emberi fertőző betegség. Számos betegség kockázati tényezője, mint például a gyomorfekély, a krónikus gastritis, a gyomor adenokarcinóma és még a nyálkahártyával összefüggő limfoid szövet (MALT) limfóma is. Tanulmányok kimutatták, hogy a Hp felszámolása csökkentheti a gyomorrák kockázatát, növelheti a fekélyek gyógyulási arányát, és jelenleg olyan gyógyszerekkel kell kombinálni, amelyek közvetlenül felszámolhatják a Hp-t. Számos klinikai eradikációs lehetőség áll rendelkezésre: a fertőzés első vonalbeli kezelése magában foglalja a standard hármas terápiát, a köptető négyszeres terápiát, a szekvenciális terápiát és az egyidejű terápiát. 2007-ben az American College of Gastroenterology a hármas terápiát klaritromicinnel kombinálta első vonalbeli terápiaként olyan emberek kiirtására, akik nem kaptak klaritromicint és nem volt penicillinallergiában. Az elmúlt évtizedekben azonban a standard hármas terápia eradikációs aránya a legtöbb országban ≤80% volt. Kanadában a klaritromicin rezisztencia aránya az 1990-es 1%-ról 2003-ra 11%-ra nőtt. A kezelt egyéneknél a gyógyszerrezisztencia aránya még a 60%-ot is meghaladta. A klaritromicin rezisztencia lehet az eradikáció sikertelenségének fő oka. Maastricht IV konszenzusos jelentés a klaritromicinnel szembeni magas rezisztenciájú területeken (a rezisztencia aránya 15% és 20% között van), a standard hármas terápiát négyszeres vagy szekvenciális terápiával helyettesítve köptető és/vagy köpet nélkül, míg a karátos Quadruple terápia elsőként is alkalmazható. -vonalterápia a mycinnel szemben alacsony rezisztenciájú területeken. A fenti módszerek mellett alternatív első vonalbeli kezelésként javasolták a nagy dózisú PPI plusz amoxicillint vagy alternatív antibiotikumokat, például rifampicint, furazolidont, levofloxacint.

A standard hármas terápia fejlesztése

1.1 Négyszeres terápia

Mivel a standard hármas terápia eradikációs rátája csökken, gyógymódként a négyszeres terápia magas eradikációs rátával rendelkezik. Shaikh et al. 175 Hp fertőzésben szenvedő beteget kezeltek protokollonkénti (PP) elemzés és szándék alapján. A kezelési szándék (ITT) elemzés eredményei a standard hármas terápia eradikációs rátáját értékelték: PP=66% (49/74, 95% CI: 55-76), ITT=62% (49/79, 95%) CI: 51-72); a négyszeres terápia magasabb eradikációs rátával rendelkezik: PP = 91% (102/112, 95% CI: 84-95), ITT = 84%: (102/121, 95% CI: 77 ~ 90). Bár a Hp eradikáció sikerességi rátája minden sikertelen kezelés után csökkent, a tinktúra négyszeres eradikációs rátája magas (95%) volt, mint gyógymód a standard hármas terápia sikertelensége után. Egy másik tanulmány is hasonló következtetésre jutott: a standard hármas terápia és a levofloxacin hármas terápia sikertelensége után a bárium négyszeres terápia eradikációs rátája 67%, illetve 65% volt azoknál, akik allergiásak voltak a penicillinre vagy nagy adagban részesültek. ciklikus lakton antibiotikumok, köptető négyszeres terápia is előnyös. Természetesen a tinktúra négyszeres terápia alkalmazása esetén nagyobb a valószínűsége a nemkívánatos eseményeknek, mint például hányinger, hasmenés, hasi fájdalom, melena, szédülés, fejfájás, fémes íz stb., de mivel a köptetőt széles körben használják Kínában, ezért viszonylag könnyen beszerezhető, és van. Magasabb eradikációs ráta használható javító kezelésként. Érdemes reklámozni a klinikán.

1,2 SQT

Az SQT-t 5 napig PPI + amoxicillinnel, majd 5 napig PPI + klaritromicin + metronidazollal kezelték. Az SQT jelenleg a Hp első vonalbeli eradikációs terápiájaként javasolt. Hat koreai randomizált kontrollált vizsgálat (RCT) metaanalízise az SQT alapján 79,4% (ITT) és 86,4% (PP), valamint az SQT HQ eradikációja. Az arány magasabb, mint a standard tripla terápia, 95% CI: 1,403 ~ 2.209), a mechanizmus az lehet, hogy az első 5d (vagy 7d) amoxicillint használ a sejtfalon lévő klaritromicin efflux csatorna elpusztítására, így a klaritromicin hatása hatékonyabb. Az SQT-t gyakran használják a szokásos hármas terápia sikertelenségének orvoslásaként külföldön. A tanulmányok azonban kimutatták, hogy a hármas terápiás eradikációs ráta (82,8%) hosszabb ideig (14 nap) magasabb, mint a klasszikus szekvenciális terápia (76,5%). Egy tanulmány azt is megállapította, hogy nincs szignifikáns különbség a Hp eradikációs arányában az SQT és a standard hármas terápia között, ami összefüggésben lehet a klaritromicin rezisztencia magasabb arányával. Az SQT hosszabb kezelési folyamattal rendelkezik, ami csökkentheti a betegek együttműködését, és nem alkalmas a klaritromicinnel szembeni magas rezisztenciájú területeken, ezért az SQT megfontolható, ha a tinktúra használatának ellenjavallata.

1.3 Társterápia

A kísérő terápia a PPI amoxicillinnel, metronidazollal és klaritromicinnel kombinálva. Egy metaanalízis kimutatta, hogy az eradikációs ráta magasabb volt, mint a standard hármas terápia. Egy másik metaanalízis azt is megállapította, hogy az eradikációs arány (90%) szignifikánsan magasabb volt, mint a standard hármas terápia (78%). A IV. Maastrichti konszenzus szerint az SQT vagy az egyidejű terápia alkalmazható köptetőszerek hiányában, és a két terápia eradikációs aránya hasonló. Azonban azokon a területeken, ahol a klaritromicin rezisztens a metronidazollal szemben, előnyösebb egyidejű kezelés esetén. Mivel azonban a kísérőterápia háromféle antibiotikumból áll, a kezelés sikertelensége után az antibiotikumok választéka csökken, így első kezelési tervként nem javasolt, kivéve azokat a területeket, ahol a klaritromicin és a metronidazol rezisztens. Leginkább olyan területeken alkalmazzák, ahol alacsony a klaritromicinnel és metronidazollal szembeni rezisztencia.

1.4 nagy dózisú terápia

A vizsgálatok azt találták, hogy a PPI és az amoxicillin adagjának és/vagy beadásának gyakoriságának növelése meghaladja a 90%-ot. Az amoxicillin Hp-re gyakorolt ​​baktericid hatása időfüggőnek tekinthető, ezért hatékonyabb az adagolás gyakoriságának növelése. Másodszor, ha a gyomor pH-ját 3 és 6 között tartják, a replikáció hatékonyan gátolható. Ha a gyomor pH-ja meghaladja a 6-ot, a Hp többé nem replikálódik, és érzékeny az amoxicillinre. Ren és munkatársai randomizált, kontrollos vizsgálatokat végeztek 117, Hp-pozitív betegek bevonásával. A nagy dózisú csoport 1 g amoxicillint, háromszor és 20 mg rabeprazolt kapott naponta kétszer, a kontrollcsoport pedig 1 g amoxicillint, háromszor és rabeprazolt. 10 mg, bid, 2 hetes kezelés után a magas dózisú csoportban a Hp eradikációs aránya 89,8% (ITT), 93,0% (PP), szignifikánsan magasabb, mint a kontrollcsoporté: 75,9% (ITT), 80,0% (PP), P <0,05. Egy egyesült államokbeli tanulmány kimutatta, hogy 40 mg esomeprazol, ld + 750 mg amoxicillin, 3 napon keresztül, ITT = 72,2% 14 napos kezelés után, PP = 74,2%. Franceschi et al. retrospektív módon három kezelést elemzett: 1 standard hármas terápia: lansoola 30mg, bid, klaritromicin 500mg, bid, amoxicillin 1000mg, bid, 7d; 2 nagy dózisú terápia: Lansuo Carbazole 30mg, bid, klaritromicin 500mg, bid, amoxicillin 1000mg, tid, a kúra 7d; 3SQT: lansoprazole 30mg, bid + amoxicillin 1000mg, bid kezelés 5d, lansoprazole 30mg bid, carat A 500mg bid és a tinidazole 500mg bid 5 napon keresztül kezelték. A három kezelési rend eradikációs aránya: 55%, 75% és 73%. A nagy dózisú terápia és a standard hármas terápia közötti különbség statisztikailag szignifikáns volt, és a különbséget az SQT-vel hasonlították össze. Statisztikailag nem szignifikáns. Természetesen a vizsgálatok kimutatták, hogy a nagy dózisú omeprazol- és amoxicillin-terápia nem javította hatékonyan az eradikációs arányt, valószínűleg a CYP2C19 genotípus miatt. A legtöbb PPI-t a CYP2C19 enzim metabolizálja, így a CYP2C19 gén metabolitjának erőssége befolyásolhatja a PPI metabolizmusát. Az ezomeprazolt főként a citokróm P450 3 A4 enzim metabolizálja, amely bizonyos mértékig csökkentheti a CYP2C19 gén hatását. Emellett a PPI mellett amoxicillin, rifampicin, furazolidon, levofloxacin is javasolt nagy dózisú kezelési alternatívaként.

Kombinált mikrobiális készítmény

A mikrobiális ökológiai szerek (MEA) standard terápiához történő hozzáadása csökkentheti a mellékhatásokat, de továbbra is vitatott, hogy növelhető-e a Hp eradikációs aránya. Egy metaanalízis megállapította, hogy a B. sphaeroides hármas terápiája önmagában hármas terápiával kombinálva növelte a Hp eradikációs rátáját (4 randomizált, kontrollos vizsgálat, n=915, RR=l,13, 95% CI: 1,05) ~1,21), szintén csökkenti. mellékhatások, beleértve a hasmenést. Zhao Baomin et al. azt is kimutatta, hogy a probiotikumok kombinációja jelentősen javíthatja az eradikációs rátát, még a kezelés lerövidítése után is magas az eradikációs ráta. Egy 85 Hp-pozitív beteg bevonásával végzett vizsgálatot 4 csoportba osztottak be: Lactobacillus 20 mg bid, claritromycin 500 mg bid és tinidazol 500 mg bid. , B. cerevisiae, Lactobacillus bifidobaktériumokkal kombinálva, 1 hétig placebó, 4 héten keresztül hetente töltsön ki egy kérdőívet a tünetkutatásról, 5-7 héttel később a fertőzés ellenőrzésére, a vizsgálat megállapította: probiotikumok csoportja és kényelem Nem volt jelentős különbség volt a csoportok között az eradikációs arányban, de az összes probiotikus csoport előnyösebb volt a mellékhatások megelőzésében, mint a kontrollcsoport, és nem volt szignifikáns különbség a nemkívánatos reakciók előfordulási gyakoriságában a probiotikus csoportok között. Az a mechanizmus, amellyel a probiotikumok kiirtják a Hp-t, még mindig nem tisztázott, és gátolhatja vagy inaktiválhatja a kompetitív adhéziós helyekkel és különféle anyagokkal, például szerves savakkal és bakteriopeptidekkel. Egyes tanulmányok azonban azt találták, hogy a probiotikumok kombinációja nem javítja az eradikációs rátát, ami csak akkor lehet összefüggésben a probiotikumok extra hatásával, ha az antibiotikumok viszonylag hatástalanok. Az ízületi probiotikumok terén még nagy a kutatási tér, és további kutatások szükségesek a probiotikus készítmények típusai, kezelési módjai, indikációi és időzítése terén.

A Hp eradikációs arányát befolyásoló tényezők

Számos, a Hp felszámolását befolyásoló tényező közé tartozik az antibiotikum-rezisztencia, a földrajzi régió, a beteg életkora, a dohányzás állapota, a megfelelőség, a kezelési idő, a baktériumsűrűség, a krónikus atrófiás gastritis, a gyomorsavkoncentráció, a PPI-re adott egyéni válasz és a CYP2C19 gén polimorfizmusa. A jelenlét. Tanulmányok beszámoltak arról, hogy az egyváltozós elemzésben az életkor, a lakókörzet, a gyógyszeres kezelés, a gyomor-bélrendszeri betegségek, a komorbiditás, az eradikációs kórtörténet, a PPI, a kezelés menete és a kezelés adherenciája összefügg az eradikációs arányokkal. Ezenkívül néhány potenciális krónikus betegség, mint például a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a krónikus vesebetegség, a krónikus májbetegség és a krónikus tüdőbetegség szintén összefügghet a Hp felszámolási arányával. A mostani vizsgálat eredményei azonban nem ugyanazok, és további nagyszabású vizsgálatokra van szükség.